Azt hiszem, az életünk egyik legfontosabb kérdése….
Mit is nevezhetünk hatalomnak? Olyan erőt/személyt, amely jelenlétével befolyásolja a körülötte lévők pillanatnyi és mélyebb megéléseit.
Hatalom:
‘A hatalom azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja kényszeríteni. Ez a hatalom különösen akkor mutatkozik meg, amikor valakinek nincs szándékában a másik akaratát elfogadni, tudomásul venni vagy magáévá tenni, esetleg még ezzel az akarattal szembefordul, annak ellenáll, ennek ellenére az ő ellenében ható akarat érvényesítését nem tudja megakadályozni.”
„Hatalomnak azt a társadalmi kapcsolatokban rejlő lehetőséget nevezzük, amely megengedi, hogy az egyik ember akár a másik ellenállása ellenére is véghez vigye akaratát, függetlenül attól, hogy erre a lehetőségre mik, vagy milyen eszközök adnak módot.”
(Max Weber, A szociológia alapfogalmai)
Szóval a hatalom egy erő, vagy egy képesség, mely másokra hatással van, és megteremt egy alá-fölé rendelt viszonyt a két fél között.
De itt jön a dolog másik fele, hogy két iránya lehet a hatalomnak:
világ felé
önmagunk felé.
Amikor azt érezzük, hogy a külvilág, egy helyzet, egy családtag, egy kolléga hatalommal rendelkezik felettünk, mi alárendelté válunk. Úgy érezzük, el kell fogadnunk ezt a helyzetet, mert csak úgy leszek képes kezdeni vele valamit, esetleg felháborodottan kikérem magamnak és lázadok…. de vajon mi ellen is? Hogy valakinek vagy valaminek hatalma van felettem. (Fel kell ismerni, hogy e legerősebb elfogadás a tagadásban van- nem lázadnék, ha nem érezném fenyegetésnek a dolgot.)
És ebben a helyzetben lemondunk a saját hatalmunkról, amivel rendelkezhetnénk.
Mert mi is a hatalom? Befolyásoló erő…
Mit jelent az, hogy elvesztettem a hatalmamat? Azt, hogy elvesztettem a képességemet, hogy képes legyek befolyásolni az életem menetét, a történteket, és ezzel együtt felerősödik, hogy áldozattá válok. Aztán joggal érezhetjük magunkat áldozatnak, mert azt tapasztaljuk, hogy nincs befolyásunk az élet történései felett.
Itt a BAJ!
A személyes hatalmunkat vissza kell szereznünk a minket befolyásoló külső tényezőktől.
Akkor, és csak akkor leszünk képesek arra, hogy megértsük az élet drámáiban a felismeréseket, melyek által többet és mélyebb igazságokat megértsük és felismerésként megőrizzük magunkban.
A személyes hatalom a saját hitrendszerünkből gyökerezik, és nagy feladat felvállalni a saját hatalmunkat, mert többé nem hibáztathatok mást.
Nem azt mondom, hogy mindent TE teremtesz meg, mert ez nem teljesen igaz. TE teremtesz, de nem a tudatos elméd vagy te, hanem vannak érzelmeink, tudatalattink, tudattalanunk, kollektív tudattalanunk, és kapcsolatban állunk egy mindent átható mezővel, (melyet kvantumfizikusaink már évtizedek óta kutatnak, a spirituális, vallási filozófiák pedig évezredek óta tud róla) és ezek együttes hatása hozza létre a teremtést az életünkben. Soha senki nem akart magának gonosz főnököt vagy rossz házasságot teremteni, mégis milliók szenvednek tőle. Be kell látni, hogy a teremtés sokkal összetettebb folyamat annál, mint amit oly sokszor hallunk: te vagy, aki teremtőerővel rendelkezel (tehát minden rossz dolgot is te teremtesz).
Nem volt kitérő a fenti kis szösszenet, habár sokat lehetne még róla írni (majd egy következő alkalommal). A hatalom éppen arról szól, hogy képesekké válunk beleilleszteni önmagunkat egy hatalmas és végtelen energia- és hatásmezőbe, képesekké válunk elfogadni, hogy az élet történik és cselekedjük is egyszerre, és a hatalom az élet fölött akkor válik elnyert Szent Grállá, amikor megtanuljuk, hogy hatalmunkban áll semleges álláspontot felvenni, és hatalmunkban áll minden szempontból értelmezni a történéseket.
Az a hatalom, hogy meg akarjuk érteni a mélyben rejlő okokat, és mielőtt elvesznénk az analizálás végtelen mocsarában, képesek vagyunk megálljt parancsolni az önhibáztatásnak, vagy a mások hibáztatásának, és végre fellélegezve elengedhetjük a gyeplőt, mert megértjük, hogy az út vezet valahová. Nem tudhatod, hogy hová, mert értelmét vesztené az út maga. De a Rendező Elvet elfogadni, és az életünket semleges megértéssel irányítani, ez jelenti a hatalmat önmagunk felett.