A spirituális útnak vannak veszélyei, mint minden önfejlesztésnek. A modern ezotérikus irodalomból harsog az “isten-ember” tartalom, ami azt hiteti el a fejlődni vágyó olvasóval, hogy hatalma van a Sors felett, “társteremtője Istennek”, ezért bármit jogában áll megtenni és bármire képessé válik. SÚLYOS TÉVEDÉS! Ebbe a gondolatba akár bele is lehet őrülni, és az egyén elkezd valóban istenként gondolni önmagára. Ebből két irány szokott nyílni: egyik, amikor mindenért önmagát teszi felelőssé az egyén és azt a negatív “isteni” önvalót éli meg, hogy minden hibáért, rossz dologért, bántásértés, bántalmazásért, betegségért egyedül ő a hibás. Ez a meggyőződés pedig elszigeteli a társadalomtól, szeretteitől, segítőitől (mert neki mindezt “isten-emberként”, Isten társteremtőjeként meg kell tudni oldani) és olyannyira egyedül marad a saját fejében, hogy akár súlyos depresszió, pánikbetegség, szorongás is létrejöhet.

Másik tévút pedig az ellenkezője, amikor az egyén valóban elhiszi magáról, hogy ő Istennel egyenrangú… “bezzeg a többi ember, aki bele van ragadva az anyagi valóságba és az egójába”. Létrejöhet egy nagyon erősen egoisztikus felsőbbrendűség érzés, ami teljes mértékig elrugaszkodik a valóságtól, a valós emberi viszonyoktól és mindenki  másnál különbnek éli meg magát az egyén. Ezt a pszichés jelenséget használják ki például a szekták is. Önteltség, egoizmus, nagyképűség, önhittség után pedig a bukás jön, mert egy idő múlva az egyén rádöbben, hogy a problémái nem oldódtak meg, csak halmozódtak, lappangtak és amikor már olyan súlyos mértéket öltenek, amikor nem lehet elnyomni azokat, ráborul az emberre és maga alá temeti. Ez az állapot akár a teljes összeomlást is okozhatja, aminek áldozatul eshetnek az emberi kapcsolatok, anyagi körülmények, és súlyos mentális, érzelmi problémák alakulhatnak ki, akár skizofrénia, depresszió, szorongás.

Ezért kérek minden belső úton elinduló vagy azon járó embert, hogy legyenek figyelmesek saját belső megérzéseikre, ne higgyenek el mindent, ami le van írva, és főleg ne gondolja azt senki, hogy itt lent az emberi valóságban a véges intelligenciánkkal és képességeinkkel, amikor még a newton-i fizika is gúzsba köt minket, hogy Istennel társteremtők lennénk, és felülírhatjuk tanulás nélkül a karma törvényét, amit egy végtelen intelligencia talált ki.